Februárban, mikor hogy, a Falu apraja nagyja megrendezi a viszáki rönkhúzást. Főznek sütnek előtte minden finomat, meghívnak minden rokont, és nem rokont, hogy kicsi falu lévén nagyobb legyen a felhajtás. Aztán pedig azt a fiút és leányt, aki előző évben sem került a házasság magasztos kötelékébe, feültetik egy nem kicsi rönkre – ami megvan vagy 10 m, és az átmérője is öles, és két tengelyre van helyezve- és végighúzzák a falun. Persze nagy együttérzésükben a falu népe is igyekszik a boldog párt támogatni, legalább azzal, hogy beöltözik aki csak tud mindeféle maskarába: van ott apáca rengeteg, pap is akad bővel, cigány gyerek, busónak kinéző, örömlány, meg ki tudja még kicsoda! Majd a kocsma-hivatal-bolt szetháromság terén jól kikiabálják, és komoly fogadalmak közepette összeadják őket. Hogy ne maradjon ki a falu népe sem, az akkorra választott előljáró az előző évben történt balga tetteket is csokorba köti, és nem kis ovációk mellett azt is kikiabálja. Majd ( és persze előtte és közben is), van dínom dánom, eszem iszom hajnalig.